Kilépek az utcára. Hideg van bassza meg. Szétnézek. Felhős az ég, a nap nem látszik. Imádom. Kabátom gallérját fennebb húzom. Sehol egy lélek. Elindulok balra. Mi a faszért megyek balra? Vajon miért pont balra? Jobbkezes vagyok, tehát a jobb agyféltekém fejlettebb...Akkor miért balra? Most meg mi a francért rágódok ilyen hülyeségen? Azért balra, mert balra és kész. Megyek a központ felé. Elképzelem, ahogy tulajdonképpen egy évek óta elhagyott szellemvárosban járok. Bal felől graffitivel és gyommal ékesített betontömbök, jobb felől lepusztult épületek. Miért imádom az ilyen elhagyatott helyeket? Miért szeretem a pusztulást, a romokat? Tökéletesen jellemzi a lelkemet? Megállok. Körbenézek. Nyomasztó a csend... De tetszik. Hol is vagyok? Egy feketés-szürke kutya rohan el előttem. Németjuhász típus. Vajon mi elől szalad? Kezdek visszatérni a realitásba. Vajon a kutya valódi volt? Leértem.
2011.01.30. 14:58 | zeus666 | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ontheedge.blog.hu/api/trackback/id/tr792625352
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek