Vajon hol a határ? Mi az utolsó csepp, ami végképp az őrületbe taszít? Ó mennyi boldogtalan és gondterhelt ember van a világban gondoljuk, miközben gyors léptekkel sietünk valahova...Figyeljük őket. Tanulmányozzuk. Elemezzük. Nézd, az a nő szabadon lóbálja kezeit miközben lépik. Igen, aki gondterhelt, az így jár-kel, ugyanis így rázza le kezeiről, vállairól a terhet. Amaz meg zsebredugott kézzel üres tekintettel lépeget. Mert rejteget valamit. Jé, nézd az a férfi milyen lassan megy fel a lépcsőkön. Azért megy lassan, hogy kitudja találni, mit fog mondani majd ha megérkezik. Hmm, milyen idegesen sétál fel-alá az az ember miközben telefonál. Bizony, mert hivatalos ügyben beszél. Vagy szívességet kér valakitől. Érzed a fájdalmat? Érzed a kínt? Érzed a viszketést? Helyes. Megérdemled. Mosd le magadról a gondot, állj meg és gondolkodj el. Jó érzés őrültnek lenni?
Igen. Csak nem mered bevallani magadnak. Te gyáva geci. Rohadj meg a bűneid alatt, te mocskos szemét, miért nem hagyod magad ellazulni? Miért nem engedsz az életnek?? Az életnek amelyet utálsz és megvetsz, mert egy büdös szarnak tekinted. Mert úgy elbánik veled. Igen, mert hagyod. Nem hagyom, te hagyjál te mocskos szar!!!! Nem tehetem...Én te vagyok. Nem, nem igaz!!! Jólvan...Hazudj magadnak is...Csapd be magad, mint ahogy teszed a többiekkel. De te is tudod, hogy...
Utolsó kommentek